Folyik egy vita

http://www.kommunista.net/blog/az-ensz-bt-tobbsege-tamogatna-az-usa-elut...

amelynek egy részkérdése - joga van-e Izraelnek, mint zsidó államnak az önálló létre az 1948-as BT határozat keretei között? - túlnőtte a topic kereteit. Ezt próbálom meg itt önálló blogban folytatni.

Itt mindenki
Phoenix, 2011, szeptember 24 - 13:18

- mellesleg jogosan - elítéli az USA imperializmusát, ám közben elfeledkezünk a jó öreg brit oroszlánról. Ahova ő betette a lábát és ahonnan őt azután kikergették, ott mindenütt bűzlő helyzetet hagyott maga mögött. Ez történt az Indusztán félszigeten (India, Pakisztán, Bangla Des), de sáros a tibeti helyzetben is (valljuk be csendesen, Körösi Csoma Sándor a brit titkosszolgálat ügynökeként teljesített missziót az angol-tibeti szótár megalkotásával), belerondított a Kaukázus és Közép-Ázsia (Kazahsztántól Iránig) ügyeibe is, Afrikáról nem is beszélve. Végső soron még az USA is az ő sara.

Természetesen a palesztin helyzet elmérgesedése is az ő számlájára írandó. Amikor Sztálinéknak eszébe jutott a Birobidzsán Jidis Autonóm Köztársaság gondolata, az nem is tűnt olyan őrületesnek - sok külföldi zsidó is komolyan gondolkodott az odaköltözésen. Előtte, még a cári időkben az európai, lengyelországi, galiciai és orosz pogromok elől menekülő zsidók sem a "Szent Földre", hanem az USA-ba emigráltak tömegesen - ma is az USA-ban lényegesen több zsidó (nem zsidó származású, hanem magát öntudatosan zsidónak valló) él, mint Izraelben. A legnagyobb zsidó település nem Izraelben van, hanem Brooklynban és Bronxban (New York). Tehát a cionizmusnak eredetileg igen csak gyér volt a tábora. A Palesztínát bekebelező brit birodalom karolta fel a cionista mozgalmat, hogy a Palesztínába költöző zsidókat használja fel az arabok megrendszabályozására. Azután jött az "Endlösung" és annak kelet-európai (főleg lengyel, ukrán és balti) utórezgései, aminek következtében Palesztinába mindenre elszánt, kétségbeesett túlélő zsidók tömegei költöztek - most már az önálló államiság eltökéltségével. Szabadcsapataik (terrorista osztagaik) egyformán támadták az arab helyi lakosságot és a brit gyarmati adminisztrációt. Ennek eredménye lett az 1948-as BT határozat. A határozat végrehajtása ellen fellépő arab erőket ismét csak az angolok biztatták fel a háttérből.

Úgy hogy itt is az angoloknak sikerült ugyanolyan véres kulimászt maguk mögött hagyni, mint Dél-Afrikában, az indiai-pakisztáni határon, vagy éppen Afganisztánban. Én nagyon óvakodnék mind a Judit-féle, mind az SZN-féle egyoldalú sommás ítéletek kimondásától. A múlt a brit birodalom, a jelen az USA imperializmusának a sara. Gyors és mindenkit kielégítő megoldásra egyhamar nem számíthatunk.

-------------------------------------------

nagyon hosszù vàlasz
somi judit, 2011, szeptember 25 - 01:17

(részletek)

...

- «Véleményem szerint jogilag és politikailag feltétlenül szükséges lenne egy önálló palesztin állam». Nem csak elvileg, gyakorlatilag is. Izrael követelései màs orszàgokkal szemben imperialista követelések (melyet az imperialista àllamok tàmogatnak).

...

- S hogyen lehetne az izraeli telepeseket megfékezni ? Visszaadtàk valaha is az elüldözött, évtizedek óta tàborokban nyomorgó palesztinok hàzait, földjeit ?

-Mit kellene a palesztinoknak felkínálni Izraelnek a «függetlenségért»? Nem palesztinok foglaltàk el Izraelt, hanem éppen fordítva, nem?

...

- Izrael állam nem azonos népével. Az elmúlt hetekben tízezrek tüntettek az állami politika (megszorítások) ellen, palesztinok és zsidók együtt. Az elnyomás és az erőszak Izrael zsidó tömegei számára kibogozhatatlan helyzetbe csaphat.

Azt mondod,

«1. A palesztin népnek, mint minden népnek joga van az államisághoz . 2, A zsidó népnek, mint minden népnek, szintén joga van az államisághoz. 3, Az államiságnak van jópár olyan formája, amely lehetővé tenné a két állam együtt vagy egymás mellett élését, kezdve a perszonáluniótól a konföderációig vagy a külön államokig.»

Természetesen, csak azzal a kitétellel, nincs joga egyik népnek sem, hogy a másik területén rendezkedjen be (egy totálisan antidemokratikus állammal, ahol a lakosság egy részét kizàrja a joggyakorlásból).

...

- «Izrael államnak joga van a mai területére, mert ebben a térségben éltek a mai zsidók ősei több mint 2000 éve is.» Nekünk, magyaroknak akkor jogunk van az Ural-előterére is?

...

- tovàbbi olvasnivaló http://radikalisbal.blogspot.com/search/label/G%C3%A1za

és

Nyílt levél az új amerikai elnöknek (2009.)

Tisztelt Mr Barack Obama!

Az Izrael és Palesztina közötti konfliktusról Ön azt nyilatkozta: "Ha valaki rakétákat lőne a házamra, ahol a két kislányom alszik minden este, magam is mindent megtennék, ami módomban áll, hogy ezt megszüntessem."

Mennyire megértem Önt, hogy gyermekeit védi! De, hogy teljesen korrekt legyen kislányaival, el kellene nekik elmesélni ennek a háznak a történetét! Elmondani, hogy eredeti tulajdonosától úgy lopta apránként, először csak egy szobát, aztán a többit, a konyhát, a fürdőszobát, a kertet is, az egész területet! Nem óhajtott közösködni a volt tulajdonossal, így kiűzte a kutyaólba! Majd mikor emez védekezett, Ön nagybácsija aktív segítségével agyonverte. Pontosan ezt tette Izrael, olvassa csak el pl. Benny Morris izraeli történész könyveit!

E könyvek elolvasása után is nyugodtan tudna élni ebben a házban, mintha mi sem történt volna? Vajon az eredeti tulajdonost is ugyanúgy megértené Ön? S ha önnek kellene kislányaival a kutyaólban lakna, mit tenne?

Akkor csak egy kérdést még: ígéretei a «változásra» nem vonatkoznak az Ön elődei régi, sokszor újraismételt hazugságokra?

Tiszteletteljes üdvözletem, Mister Obama. Mondja meg barátainak is, Palesztina földjén mindenki számára van hely. Vallás, vagy bőrszín problémát jelent?

Üdvözlettel:

Flora

-------------------------------------------------

Egyetlen motívum, ...
Phoenix, 2011, szeptember 25 - 17:20

... mielőtt végleg - legjobb szándékod ellenére - az antiszemitizmus ingoványos talajára tévednél.

"« Izrael államnak joga van a mai területére, mert ebben a térségben éltek a mai zsidók ősei több mint 2000 éve is. » Nekünk, magyaroknak akkor jogunk van az Ural-elôterére is?"

Kegyetlenül rossz hasonlat! A magyar törzsek a népvándorlás viharában sodródtak a Kárpát-medence területére, űzve és űzetve egyszerre. A zsidók egy kétezer éves szörnyű politikai játszma során lettek szó szerint körbe kergetve a Holt tenger völgyétől a Holt tenger völgyéig, és ebből a kétezer évből csupán az utolsó 60 valahány évben űztek is, és nem csak űzettek.

Mint ismeretes a Római Birodalom sok isten hite a birodalom politikai fejlődésének vallási tükre volt. A római légiók leigázott rabszolga hadakat tereltek Róma felé és élükön a leigázott népek templomaiból elrabolt istenszobrokat vitték, hogy Rómában ünnepélyesen Jupiter szentélyébe vigyék, az ábrázolt isteneket formálisan Jupiter fennhatósága alá helyezzék, ezzel a leigázott népet lelkileg is a Birodalom fennhatósága alá vegyék. Ezt a rituálét egyetlen földmíves, állattenyésztő néppel, Judea népével nem tudták megtenni, mert ennek a népnek a vallása középpontjában nem szobrokban ábrázolt istenek voltak, hanem egy láthatatlan Isten által sugallt könyv, amelyben kifejezetten le volt írva:

"Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van! Ne borulj le előttük, és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek! És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartják!"

A rómaiak nem tudtak mit kezdeni a Könyv népével. Így egyáltalán nem véletlen, hogy éppen ebből a népből indult ki a Birodalmat fenekestül felforgató mozgalom, a kereszténység, amelyet hiába irtott tűzzel-vassal a Birodalom, megsemmisíteni nem tudott. Talán éppen azért, mert az Istenüket nem tudta elvenni tőlük. Végül a valóban bölcs Nagy Konstantin a később még sokszor alkalmazott elvet gyakorolva - "amit nem tudsz legyőzni, annak állj az élére!" - a kereszténységet a Római Birodalom államvallásává tette. Elképesztő változás, szinte az egyik napról a másikra! A Birodalom tele van közel háromszáz év alatt mesterségesen gerjesztett agresszivitással, aminek célpontjai egyik napról a másikra a Birodalom legtiszteletreméltóbb emberei lettek. Az ilyesmi roppant veszélyeket rejt magában, ha nem találnak megfelelő levezető csatornát. A levezető csatorna adott volt. A Könyv új fiai a Könyv Istenét mindenki Isteneként hirdették, a Könyv régi fiai magukat a Könyv Istene kiválasztott népének tartották, amely egy előre meg nem határozott időpontban eljövő Messiás eljövetelét várták. Az újak egy új Könyvet illesztettek a régi mellé, amelyben a várt Messiás eljövetelét, halálát és feltámadását írták le meglehetősen homályosan. Igen könnyű volt az új Könyv alapján megfabrikálni a vádat: a Messiást, Isten egyszülött fiát a Könyv régi fiai gyilkolták meg! És már meg is volt a keresztény-üldözések felhalmozódott agresszivitásának elvezető csatornája: minden rosszról a zsidók, Jézus gyilkosai tehetnek! És megkezdődött a Könyv népének majd kétezer éves vesszőfutása. Előbb a Birodalom keleti végéből (Judeából) a nyugati végre (Ispániába) száműzték őket, majd a két "legkeresztényebb" uralkodó házassági ajándékaként felkergették őket északra, Frankóniába, ahonnan tovább kergették őket Germániába, majd Russiába. Eközben mindenütt csupán hosszabb-rövidebb ideig, jobban-rosszabbul megtűrve, kegyetlenül szigorú korlátozások között élhettek, sehol nem érezhették magukat otthon egy pillanatra sem.

A XVIII-XIX. század felvilágosultsága felvillantotta a lehetőséget, hogy ha nagyrészt feladják identitásukat, akkor kegyesen megengedik nekik, hogy asszimilálódva végre az éppen aktuális szülőföldjükön otthon érezhessék magukat. Ez a lehetőség annyira csábító volt számukra, hogy amikor néhányan, köztük Bécsben egy budapesti zsidó ember meghirdette a Sion hegyéhez való visszatérés, a cionizmus eszméjét, igencsak kevesen hallgattak rájuk. Es akkor - derült égből villámcsapásként - a XIX. század végén formálódó új Birodalom, az imperializmus feltámasztotta a bűnbak kereső/találó antiszemitizmust, amely pusztító áradatként söpört végig a kontinensen és a náci "Endlösungban" érte el végkifejletét. Akik ezt túlélték, azok jelentős többségében már visszhangot támasztottak a cionista tanok, amelyek alapján az ősi hazában akartak új hazára találni. A többit már fentebb megírtam.

Mindezt nem lehet figyelmen kívül hagyni a palesztin probléma tárgyalásakor, és főleg a hamis párhuzamoktól óvakodni kell.

---------------------------------------------

Pàrhuzam
somi judit, 2011, szeptember 25 - 19:57

Nem vitatom, hogy a történelem a zsidó népet különösen verte (mint sok más nép is elmondhatja magáról). Ettől függetlenül, nincsenek előjogai Nem kiválasztott nép, illetve: minden nép kiválasztott vagy egy sem. Ezzel együtt neki is jogai vannak, ugyanolyan demokratikus jogai, mint minden egyéb népnek. Vissza lehet térni Sion hegyére is, de nem az ott élő másik (mellesleg: rokon) nép megsemmisítésével. Mert akkor semmi sem különbözteti meg azoktól, akik meg akarták semmisíteni.

-----------------------------------------------

... és most a folytatás ...

"Nem vitatom, hogy a történelem a zsidó népet különösen verte (mint sok más nép is elmondhatja magáról)."

Mindegyik nép másként mondhatja el!

Az észak-amerikai indiánokat, hogy földjeiket elvehessék, egyszerűen kiirtották. Hasonló történt az örményekkel "a Musza Dagh negyven napján". Igen zavaros, hogy mi történt a litvánok közeli rokonaival, a poroszokkal, akiknek neve nem véletlenül hasonlít az oroszokéhoz - lévén egy szláv népről van szó. Nem lehet tudni, hogy a nevüket bitorló germán törzsek kiirtották őket, vagy magukba olvasztották? Hasonló a helyzet a bolgárokkal. Eredetileg a bolgárok egy a Balkánra behatoló török nép volt. Ma a bolgár az egyik legtisztább szláv nyelvet beszélő nép, akinek nyelvében az ősi bolgár nyelvből egyetlen szó maradt meg - a "bolgár". Hogy ott mi történt, azt szintén nem lehet pontosan tudni: a bolgárok ellopták az általuk kiirtott szlávok nyelvét? a szlávok kiirtották a betolakodókat, és trófeaként magukra vették a nevüket? a két nép összeolvadt? Sok nép sok érdekes történetét lehetne sorolni. Mindegyik valahol egyedi.

Így egyedi a zsidó nép története is. Ők a bűnbak-nép.

A zsidókat a Könyv védte meg attól, hogy szomszédaikhoz hasonlóan beolvadjanak a Római Birodalom népeket elnyelő kohójába (a latinok a többi népek között eredetileg szinte maroknyinak számítottak, még az általuk elsőnek legyőzött etruszkok is többen voltak). Ezt a Könyvet "lopták el" a keresztények, hogy vele szétrobbantsák a Birodalmat. És a Könyvet "lopták el" a muszlimok is, hogy nomád életmódjukat civilizálják. Ám amíg a mohamedánok a Könyvnek inkább az ötletét "lopták el", és a Korán csak halványan emlékeztet a Bibliára, addig a keresztények nem csak egy-az-egyben átvették a Könyvet, hanem hozzáragasztottak egy másikat (sok önmagukban is ellentmondó változatokban), amely lényegében ellentmond az eredeti Könyvnek. Később, az egyház szakadás után a katolikusok latinra fordították az eredeti Könyvet (Vulgata) és közben durván meghamisították, hogy kisebb legyen a régi és az új (az egyház által alaposan megrostált) Könyv között az ellentmondás. Mindez csak mellékesen. A lényeg, hogy amikor Nagy Konstantin a Birodalom államvallásává tette a kereszténységet, akkor a háromszáz év masszív keresztény-üldözése által keltett agresszivitást átcsatornázták a zsidókra, akik egy kis népből (amelyből a Közel-Keleten 12 egy tucat) ilyen módon mítikus és misztikus bűnbak-nép lett. Ezt a népet végig kergették egész Európán, sehol nem engedték őket asszimilálódni, gettókba zárták őket, korábbi foglalkozásuktól (a földműves-állattenyésztő foglakozástól) eltiltották őket és arra kényszerítették őket, hogy az Új Testamentum és Aquinói Szent Tamás által mocskosnak nyilvánított pénzügyekkel foglalkozzanak, majd ezt még a Jézus-gyilkosságnál is nagyobb "genetikus" bűnükül rótták fel.

Ezzel szépen, módszeresen új bűnbak szerepet kaptak. Ezzel kapcsolatban írta meg a fiatal Marx (kikeresztelkedett zsidó család sarjaként) zseniális cikkét "A zsidókérdéshez"-et amit úgy náci, mint cionista körökben teljesen alaptalanul antiszemita írásnak próbálnak beállítani. Marx ebben az írásában a zsidóság emancipációját a kapitalizmus forradalmi megdöntéséhez köti, amihez a XIX. század 40-es éveiben Engelsszel együtt nagy reményeket fűzött.

Sajnos a forradalmi várakozásaik nagy tévedéseik közé tartoznak, a 48-as forradalmak nem mentek át proletár forradalomba, sőt a század második fele a kapitalizmus nagy fellendülésének időszaka volt. Ennek keretében mégis megkezdődött a zsidóság valamiféle emancipációja, aminek az volt az egyik sajátossága, hogy a fejlett nyugati országokban a burzsoáziában, a kelet-európai országokban, mindenek előtt Oroszországban a forradalmi értelmiségben lettek a zsidók túlreprezentálva.

Még sajátosabb volt, hogy Közép-Európában - Németországban, Ausztria-Magyarországon és Lengyelországban mind a két túlreprezentáció egyaránt jelen volt. Ez lett az alapja a nácizmusban kicsúcsosodó, de történelmileg először Magyarországon 1919-ben megjelenő új bűnbak-képző antiszemitizmusnak, amely egyszerre volt vad antikommunista és harcias populista antikapitalista - persze a kommunisták is, és a kapitalisták is tulajdonképpen zsidók voltak - szerintük.

A nácik azután a végsőkig élezték ezt a faji alapokra helyezett politikai antiszemitizmust. Amikor pedig 1941 végén Moszkva alatt a náci hadsereg elszenvedte első, a többit és a végsőt előrevetítő vereségét, akkor erre az antiszemitizmusra - amit több kevesebb sikerrel exportáltak az általuk megszállt területekre is - egy egészen ördögi tervet építettek: a zsidók szisztematikus, iparszerű kiirtásának, az "Endlösungnak" ("végső megoldásnak") a tervét, aminek politikai célja a megszállt területek antiszemitává tett nem zsidó lakosságának (és főképpen a politikai elitnek) a bűnrészessé tevése egy minden emberi értelmet meghaladó bűncselekmény elkövetésében, ami után ez a lakosság már nem tehet mást, csak azt, hogy a végsőkig kitart bűntársa, a náci III. Birodalom mellett, mindent megtesz a "végső győzelem" eléréséért. Ahol ez a számítás nem vált be (Dánia, Bulgária, Románia, Budapest) ott a németek gyakorlatilag semmit nem tettek a "végső megoldás" kierőszakolásáért - bűntársakra és nem mártírokra volt szükségük. Ahol viszont megfelelő együttműködés alakult ki a helybéli lakosság körében, ott talán évszázadnyira sikerült megmérgezni a politikai köztudatot. Ennek hatása látható ma a balti államok (különösen Észtország), Ukrajna és Lengyelország esetében, de erre utalt Kertész Ákos is legutóbbi, elhíresült levelében (sajnos roppant félreérthetően fogalmazva - persze azok értették elsősorban félre, akik akkor is félreértik, ha félreérthetetlenül fogalmazott volna).

Visszatérve a zsidókhoz és Izraelhez. Mint fentebb írtam, a kialakulásakor nem túl népszerű cionizmust az I. világháború után az Ottomán Birodalomtól Palesztinát átvevő Brit Birodalom karolta fel, hogy a fentebb jelzett kiújult antiszemitizmus elől emigráló zsidó tömegeket Palesztinába irányítsa, és ott a klasszikus "divide et imperia" elvet alkalmazva tarthassa fenn a hatalmát.

Az igazán nagy "alija" (bevándorlás) azonban 1945-46-ban volt, azon zsidó túlélők körében, akiket elsősorban Lengyelországban, Ukrajnában és a balti államokban súlyos atrocitások érték a "jó szomszédok" részéről, amikor vissza akarták kapni az azok által elvett lakásaikat, javaikat. Ilyen atrocitások Magyarországon is előfordultak, de jóval kisebb mértékben, mint az említett országokban (ám az ettől való félelem tőlünk is sokakat hajtott ki Palesztinába). Ezek az emberek a végsőkig el voltak keseredve, és végleg lemondtak arról, hogy szülőhazájukban valaha is megnyugtató módon asszimilálódjanak. Ezért párhuzamot vontak saját tragédiájuk, és népük kétezer éves történelme között, és úgy döntöttek, hogy joguk van annak az országnak a visszakapásához, amit a népüktől kétezer éve ugyanúgy raboltak el, mint ahogyan az ő javaikat a háború alatt és után. És a keserű tapasztalatuk azt mutatta, hogy semmiféle békés együttélés sem az angolokkal, sem a palesztin arabokkal nem lehetséges. Nekik saját ország kell, ami csak az övék! Ennek fényében kissé visszatetsző a hasonlat az Obamának írt nyílt levélben. Az akkori zsidókkal, különösen terrorista módszereikkel nem kell egyetérteni, de megérteni motívációikat nem csak lehetséges, de szükséges is.

Arra pedig semmiféle bizonyíték nincs, hogy ha az arabok betartották volna az 1948-as BT határozatot, akkor Izrael sértette volna azt meg - "ha a nagyanyámnak áramszedője lett volna, trolibusz lett volna". Azt se feledjük el, hogy Transzjordániában 1970-71-ben nem az izraeliek, hanem a jordán király katonái mészárolták le a palesztin menekülteket.

Én a magam részéről úgy gondolom, hogy Izraelnek vissza kell vonulnia az 1967-es határok mögé (az 1947-es BT tervnek ma már semmi realitása nincs), és létre kell jönnie a független palesztin államnak Transzjordánia és Gáza területein. Ha ez megtörténik, akkor a világ közvéleménye minden Izrael ellen irányuló terrorista akciót jogosan fog elítélni. És természetesen a megbékélés hosszú folyamata eredményeképpen az izraeli-palesztin határnak egyre áttetszőbbek kell lennie.