Nagyon zavar, hogy a fasiszták (nácik, nyilasok) szégyenlik, hogy ők fasiszták (nácik, nyilasok). Pedig a dolog nem az elnevezésen múlik.
Akik a válságban lecsúszó emberek agresszivitására építve a válság igazi okait elhallgatva bűnbakot keresnek és találnak, a csordává szervezett, a vezért istenítő emberek agresszivitását a bűnbakok ellen uszítják, azok fasiszták. Akik a bűnbakot faji alapon keresik és találják meg, azok nácik. A magyar nácik nyilasok.
Ez ilyen egyszerű.
A jelenlegi válságot a "mifajtánk" és a "nem a mifajtánk" közötti ellentétekre visszavezető, Gárdájával lelkesítő-megfélemlítő vonulgatásokat szervező Jobbik e kritériumok alapján nyilas reinkarnáció - miért kell ezt szégyenleni?
Van aki erre azt válaszolja: "Véletlenül nem nevezhetjük bűnbaknak azon embereket, akiket ti, kommunisták burzsuj néven ismertek? Én nem csak őket tartom felelősnek, hanem az ideákat is! De ti azonnal kapkodtok a szavakhoz: "Ha gazdag vagy, akkor a nép ellensége vagy!""
Hát igen, a probléma nem egyszerű
Ugyanis valóban a magukat kommunistáknak tartók-vallók között vannak, akik valóban így beszélnek.
Csakhogy a kommunizmus nem ez. Ez sztálinizmus (annak egyik megjelenési formája).
A kommunizmus nem az egyéni, személyes tulajdont akarja megszüntetni. Senkitől nem akarja elvenni házát, ruháját, autóját stb., mindazt, amit ő úgy használ, hogy maga is működteti.
Egészen más a helyzet a gyárral, földbirtokkal. Ezeket nem azok tartják működésben, akik tulajdonosként a hasznát élvezik. Ezzel a tulajdonnal, amit a kommunisták magántulajdonnak neveznek, és meg akarják szüntetni, a tulajdonos mások munkáján élősködik.
De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy azt a mások munkáját, amin élősködik, még le is igázza. Ő mondja meg, hogy a gyárában, a földjén ki robotolhat. Ha érdekei úgy kívánják, ha a magántulajdonból következő gazdasági törvények gazdasági válság formáját öltik, akkor nem ő mond le jólétéről, hanem a jólétét megtermelő munkásokat, mint felesleges és költséges eszközöket hajítja az utcára, a nyomorba. Vagyis nem az a baj, hogy vannak szegények és gazdagok, hanem az, hogy a gazdagok a szegényeknek köszönhetik a gazdagságukat, a szegények meg a gazdagok miatt szegények. Ez alól vannak egyes kivételek, de általánosságban ez a helyzet.
Az igazi - nem sztálinista - kommunisták ezt a helyzetet akarják megszüntetni, és nem a gazdagok javait elvéve helyet cserélni velük. És ezért természetesen ki sem akarják irtani a gazdagokat. Azt akarják, hogy mindenki jól éljen és ne egyesek éljenek jól a mások hátán.
De a kommunisták akarhatnak akármit, nem rajtuk múlik a dolog.
A magántulajdon rendszere egyre több jelét adja, hogy nem képes fennmaradni, hogy bukásával együtt magával akarja rántani az egész emberiséget. Háborúk, gazdasági válságok rettenetes sorozata mutatja ezt. Sőt - bár ezt egy olyan embernek, aki összemossa a kommunizmust a sztálinizmussal (amit a kereszténység és a Szent Inkvizíció vonatkozásában soha nem tenne meg) nagyon nehéz megérteni, elhinni - a sztálinizmus is a magántulajdon okozta ellentmondások következménye, megjelenési formája.
A kommunisták azon munkálkodnak, hogy ha már a magántulajdon így is, úgy is megszűnik, akkor ez ne katasztrófa formájában történjen, hanem az emberiség boldogabbá válása útján.
Mindezt, ha akarod, megérted, elgondolkodsz rajta.
Persze sokkal egyszerűbb összekeverve a sztálinizmust a kommunizmussal azt mondani, hogy ennek ellentmondanak a történelmi tények. De azért fontold meg: lehet hogy a történelmi tények azt bizonyítják, hogy a kommunizmus naiv álmodozás, amely a valóságban szükségszerűen sztálinizmusba fordul, tehát a kommunizmust el kell vetni.
Sajnos a magántulajdon, a tőke egyre súlyosabb, egyre rombolóbb ellenmondásaira ez nem ad gyógyírt.
Tehát egyfelől van egy álom, ami talán mégis megvalósítható, másfelől van a biztos katasztrófa.
Lehet választani!
